Magyar Schönstatti Fiúmozgalom
                  Derűvel építsük a jövőt!
  • Hírek
  • Tudnivalók
    • Kiknek?
    • Időpont, helyszín, odajutás
    • Árak, kedvezmények, fizetési módok
    • Programok
    • Altáborok
    • Szükséges holmik
    • Lelki tartalom
    • Valós idejű információ a táborról
    • A Jubileumi Nagytábor zárása
    • Együttműködési Nyilatkozat
    • Krónika
  • Nagytáborokról
    • Bakonybél 2010
    • Szentjakabfa 2015 >
      • Hétfő
      • Kedd
      • Szerda
      • Csütörtök
      • Péntek
      • Szombat
      • Vasárnap
    • Táborainkról általában
  • Táborvezetők
  • Kapcsolatok
  • Blog
  • Talált tárgyak

Cserkészzászló a szomszédos táborból

5/28/2015

0 Comments

 
2008 Monostorapáti, felsős tábor. Valószínűleg minden résztvevőnek emlékezetes maradt ez a fiútábor. Táborlakó volt néhány napig Feri, a mangalica (aztán persze megettük). A közelünkben volt egy cserkésztábor, és hát adta magát a gondolat, hogy meghívjuk őket métázni vagy mosogatni - hogy visszaváltsák ellopott zászlójukat. Az elgondolást csak félig sikerült megvalósítani, ugyanis a kihívást nem fogadták el...

Bennem leginkább az maradt meg, amikor a 2008-as táborban egyik este megtámadtuk a cserkészeket.
A nagyok közül néhányan mikrobusszal mentünk a táboruk közelébe, ahonnan gyalog, majd kúszva haladtunk tovább. Párosával mozogtunk. Egy jó félórás kúszás után kiderült, hogy csak egy ember tud bejutni a táborukba. Így következett számunkra még egy 1 órás várakozás, ami egy szál pólóban és rövidnadrágban nem túl kellemes, ráadásul jómagam egy tüskés bokron feküdtem, így elég kényelmetlen volt. Aztán arra lettünk figyelmesek, hogy lámpákkal jönnek felénk és láttuk Tamás barátunkat, zászlóval a kezében, cserkészekkel a háta mögött felénk rohanni és azt ordítja hogy „futás van fiúk!”. Erre mindenki felpattant, (Kovács) Petit kivéve (aki a sportfelelősünk volt), ugyanis ő elaludt. Őt majdnem elkapták, de mikor a cserkészek látták, hogy mennyien állunk fel a fűből, már nem rohantak felénk olyan bátran. Mi persze ezt észre se vettük, csak rohantunk, mint a mérgezett egerek. A mikrobuszhoz érkezve nagy lendülettel beugráltunk, aztán gáz és hírünk se maradt, a cserkészek meg ott maradtak egy alsógatyával a zászlórúdjukon.

0 Comments

A Retyezáton - 2006, Döglesztő

5/20/2015

0 Comments

 
Picture
2006-ban nagy merészen Ther Tamás szervezte a Döglesztőt, Miki bácsi és a „nagyok” nélkül. Első nekirugaszkodásra megcélozták a Déli-Kárpátokat, és megmászták a Retyezátot.

Vér, verejték és 2509 méter. Medvék, viperák és vadlovak. No és persze 55 literes zsákok, patakban fürdés, leukoplaszt és savanyúcukor. Címszavakban valami ilyesmi volt az idei Döglesztő. Hogy valójában mennyivel több, azt nehéz elmondani az itthon maradottaknak.
Gyors földrajzóra: a Retyezát a Déli-Kárpátokban található bájos hegység, legmagasabb csúcsa a 2509 méter magas Peleaga. Az általunk bejárt magasabban fekvő részeken árnyékot kár keresni, hacsak nincs kedve az embernek a hatalmas sziklák alatt kucorogni. Az erdők hiányát magashegységi tavakkal és hófoltokkal kompenzálja barátságos hegységünk, teljes sikerrel. Lejjebb ereszkedve már hangulatos fenyőerdőket találhatunk. Ezeket az erdőket többnyire a környéken élő gyér számú medve is igen hangulatosnak találja, legalábbis a nyomokból erre következtettünk.


Egy ilyen túrának a kemény gyalogláson és a panorámán kívül, a hangulat adja meg az ízét és itt egyikben sem volt hiány. Bár a 12 fős csapatból közel sem ismertem mindenkit jól, de az első napi közös menetelés és a röpke 3 km hosszú 700 méteres emelkedő jelentéktelenné tette a nem együtt töltött éveket. Mindezek után másnap egy bagatell sétát tettünk a hegygerincen a menedékházig, ahol volt szerencsénk elkölteni egy csodás zöldséglevest, ami a konzerv reggelik és ebédek után mindannyiunkra igen komoly hatást gyakorolt. Eddigre már szakadtak a zsákok, rongyolódtak a cipők és a lábak, de természetesen egy komoly túrázó az effajta problémákkal nemigen törődik. Legfeljebb megpróbálja megvarrni a zsákot, feltéve, ha nem törik el a menedékház egyetlen tűje. Harmadik nap, mivel komoly anyagi károkat okoztunk a menedékház magyar tulajdonosának egy törött tű formájában, menekülőre fogtuk a dolgot. Magunkat is megleptük a teljesítményünkkel, gond nélkül értük el a Bukura tavat, ahol több napra tábort vertünk, a körtúrák kedvéért. A sátrakból nyíló kilátás mindenképpen megérte. Annak ellenére, hogy a hegység leghíresebb tavánál táboroztunk, ami egyfajta turistaközpont is, fürdésre nem volt lehetőség, mivel a tóban szigorúan védett halak tömege úszkált békésen, mi pedig nem kavarhattuk fel az állóvizet. Minderre zord hegyimentők vigyáztak éles szemmel és komoly angol tudással. A következő 2 napban körtúrákat tettünk, melyeknek többnyire futás lett a vége, menekültünk az esőfelhők elől. Ekkor hódítottuk meg a Peleágát a maga 2509 méterével, mely a legnagyobb hegyünk volt. Oxigénpalack kötelező. Végül fölverekedtük magunkat a Retyezátra, majd újabb 2 nap alatt kényelmesen leereszkedtünk a hegység lábához, ahol a korábban megismert szimpatikus taxis már várt ránk, és potom pár millió lejért cserébe visszarepített minket Dévára, ahol még volt szerencsénk megcsodálni a gondosan karbantartott várat…

A táj leírására kár szavakat fecsérelni, a honlapunkon megtekinthető képek sokkal beszédesebbek, mindenkinek ajánljuk. A csapatban a zoológustól kezdve az építőmérnökön keresztül a fényképészig igencsak sokféle ember megfordult, a névsort nem részletezném, újfent a honlapot ajánlanám.

A szálláshelyek csodálatosak voltak, mindenhol az otthonos meleg hálózsákok és sátrak vártak bennünket, ahol a fárasztó gyaloglások után kómában töltöttük az éjszakákat. Az esti étkezések meglepően jók voltak, nem számítottam rá, hogy konzervekből gázfőzővel és bográccsal ehető, sőt finom ételeket lehet készíteni. Bár az efféle testi örömöknek nincs túl nagy jelentősége, mivel az első szerény reggeli után közös megegyezéssel megállapodtunk, abban, hogy a sok étkezés csak frusztrálná az amúgy jó kedélyű társaságot, és különben is, magashegységekben kevésbé éhezik meg az ember. A miérteket talán ne firtassuk.

Végül megragadnám az alkalmat, hogy jópontokat szerezzek magamnak csoportvezetőnknél, Tamásnál, aki a túrát szervezte és lebonyolította igen magas színvonalon és biztos kézzel. Reméljük, remek szervezését jövőre is élvezhetjük és együtt ápolhatjuk fájó végtagjainkat az esti tábortűznél.
(Kiss Ádám)


Picture
0 Comments

A híres kacsavadászat

5/9/2015

0 Comments

 
2005-ben a Döglesztő gyalogtúra helyett vízitúra volt a Mosoni-Dunán, természetesen árral fölfelé evezve. Ennek legemlékezetesebb eseménye a kacsavadászat volt, ami aztán remek vacsora lehetőségét teremtette meg.

„Úgy tűnhet, hogy meguntuk a kutyagolást. Hogy valami egyszerűbb kihívás után néztünk. Egy folyó, ahol csak békésen üldögélni kell a csónakban, süttetni magunkat a napon, néha csapni egyet-egyet a lapáttal, hogy elkerüljük a belógó ágakat. Nos, nem így történt! Ha már folyót választunk, akkor abban is kihívást keresünk! A kihívás pedig adott: fölfelé! Indulás Győrből, hogy elérjünk Rajkáig. Szemben az árral! Kellően dicső cselekedet...”

„Felejthetetlen élmény volt az evezős döglesztő. Többször volt, hogy utunk során olyan helyeken eveztünk, ahol rengeteg kacsa volt. Nem is tudom, hogy honnan jött az ötlet, talán az elején csupán viccelődtünk, hogy fogjunk meg néhányat, hogy majd egy kacsapörköltet készítsünk este. Az a lényeg, hogy valóban rá is szántuk magunkat az akcióra, és (ha jól emlékszem 4 csónak volt) a kenukkal körbezártuk egy kisebb csapatot, majd a lapátokkal nekik estünk. Csapkodtunk ide-oda, ahol csak értük őket. Sikerült ilyen csatában 4 kacsát megfognunk, amiknek aztán baltával eltávolítottuk a fejüket... Este, hála Miki bá konyhatudásának, elkészült a kacsapörkölt, melyet a nap fáradalmaira, élményeire megkoronázásképp el is fogyasztottunk. :)
Amikor a mosonmagyaróvári gátnál jártunk, akkor a gátőr kertjében szálltunk meg, aki azt mondta, hogy mióta ott lakik, sose látott olyan őrülteket, mint mi, akik felfele eveznek... Kedvességének köszönhettük a finom amerikai kukoricákat is.” (Csabai Barnabás)

0 Comments

    Nagytábor

    2015-ben is lesz jubileumi nagytábor, mint közismert.
    A blog egy kicsit a ti előzetes részvételeteket szolgálja, hogy lássátok, és várjátok a tábort, még akkor is, ha nem vagytok fent facebookon.

    Archívum

    June 2015
    May 2015
    April 2015
    March 2015
    February 2015

    Kategóriák

    All

Powered by Create your own unique website with customizable templates.