2005-ben a Döglesztő gyalogtúra helyett vízitúra volt a Mosoni-Dunán, természetesen árral fölfelé evezve. Ennek legemlékezetesebb eseménye a kacsavadászat volt, ami aztán remek vacsora lehetőségét teremtette meg.
„Úgy tűnhet, hogy meguntuk a kutyagolást. Hogy valami egyszerűbb kihívás után néztünk. Egy folyó, ahol csak békésen üldögélni kell a csónakban, süttetni magunkat a napon, néha csapni egyet-egyet a lapáttal, hogy elkerüljük a belógó ágakat. Nos, nem így történt! Ha már folyót választunk, akkor abban is kihívást keresünk! A kihívás pedig adott: fölfelé! Indulás Győrből, hogy elérjünk Rajkáig. Szemben az árral! Kellően dicső cselekedet...”
„Felejthetetlen élmény volt az evezős döglesztő. Többször volt, hogy utunk során olyan helyeken eveztünk, ahol rengeteg kacsa volt. Nem is tudom, hogy honnan jött az ötlet, talán az elején csupán viccelődtünk, hogy fogjunk meg néhányat, hogy majd egy kacsapörköltet készítsünk este. Az a lényeg, hogy valóban rá is szántuk magunkat az akcióra, és (ha jól emlékszem 4 csónak volt) a kenukkal körbezártuk egy kisebb csapatot, majd a lapátokkal nekik estünk. Csapkodtunk ide-oda, ahol csak értük őket. Sikerült ilyen csatában 4 kacsát megfognunk, amiknek aztán baltával eltávolítottuk a fejüket... Este, hála Miki bá konyhatudásának, elkészült a kacsapörkölt, melyet a nap fáradalmaira, élményeire megkoronázásképp el is fogyasztottunk. :)
Amikor a mosonmagyaróvári gátnál jártunk, akkor a gátőr kertjében szálltunk meg, aki azt mondta, hogy mióta ott lakik, sose látott olyan őrülteket, mint mi, akik felfele eveznek... Kedvességének köszönhettük a finom amerikai kukoricákat is.” (Csabai Barnabás)
„Úgy tűnhet, hogy meguntuk a kutyagolást. Hogy valami egyszerűbb kihívás után néztünk. Egy folyó, ahol csak békésen üldögélni kell a csónakban, süttetni magunkat a napon, néha csapni egyet-egyet a lapáttal, hogy elkerüljük a belógó ágakat. Nos, nem így történt! Ha már folyót választunk, akkor abban is kihívást keresünk! A kihívás pedig adott: fölfelé! Indulás Győrből, hogy elérjünk Rajkáig. Szemben az árral! Kellően dicső cselekedet...”
„Felejthetetlen élmény volt az evezős döglesztő. Többször volt, hogy utunk során olyan helyeken eveztünk, ahol rengeteg kacsa volt. Nem is tudom, hogy honnan jött az ötlet, talán az elején csupán viccelődtünk, hogy fogjunk meg néhányat, hogy majd egy kacsapörköltet készítsünk este. Az a lényeg, hogy valóban rá is szántuk magunkat az akcióra, és (ha jól emlékszem 4 csónak volt) a kenukkal körbezártuk egy kisebb csapatot, majd a lapátokkal nekik estünk. Csapkodtunk ide-oda, ahol csak értük őket. Sikerült ilyen csatában 4 kacsát megfognunk, amiknek aztán baltával eltávolítottuk a fejüket... Este, hála Miki bá konyhatudásának, elkészült a kacsapörkölt, melyet a nap fáradalmaira, élményeire megkoronázásképp el is fogyasztottunk. :)
Amikor a mosonmagyaróvári gátnál jártunk, akkor a gátőr kertjében szálltunk meg, aki azt mondta, hogy mióta ott lakik, sose látott olyan őrülteket, mint mi, akik felfele eveznek... Kedvességének köszönhettük a finom amerikai kukoricákat is.” (Csabai Barnabás)