Vasárnap
Egy nap, mikor korán kellett kelni. De immáron utoljára! Ez
a nap is eljött, de milyen gyorsan! Reggel aztán éhes, korgó gyomorral
bonthattad a sátrat, mondván, hogy hamarosan mindent elpusztító vihar fog
tombolni a Balaton-felvidéken… Persze bontani, rombolni sokkal könnyebb, mint felépíteni,
na de szépen összecsomagolni az már megint egy művészet!
S végre az utolsó reggeli: a maradékpusztítás gyönyöre! Most aztán volt mindenből bőven, nem kellett félni, hogy elfogy a lekvár!
A táborbontás akkor is hálátlan feladat, hogyha sokan vagyunk! Hiába nagytábor, sok cucc! S mégis, amikor már a táborvezetők is odáig süllyednek, hogy pár fekvőért illetve fekvő nélkül osztogatják a talált holmit, az már valaminek tényleg a végét jelenti…
S a fahordás! Miért kellett ennyi fát gyűjteni, ha utána vissza kellett hordani az erdőbe??? Najó, azért utánfutóval vinni tényleg más, na de akkor is!
Aztán az aratás kiscsoportokban. Mikor végre elmondhattad, hogy kevés volt az alvás, jó a focipálya, és remek a táborhely! Ja, és hogy sok volt a büdös zokni és kevés a tiszta pólód…
Hát még amikor feltűntek az első anyukák, és leányok! Furcsa, idegen lények, mikor láttál utoljára ilyet?
Aztán, emlékszel mikor a Te szüleid is feltűntek? A viszontlátás örömteli pillanatai után azok a furcsa kérdések: Na, és fürödtetek is? Fiam, nem megmondtam, hogy ezt a pólódat ne hozd el? Nézd, hogy néz ki! És különben is hová lett a szürke pulóvered?
Inkább szaladtál a többiekhez, kinek hiányoztak ezek a kérdések!
A szentmise: még otthon sem jár ennyi ember a templomba! S íme, itt az árnyas fák alatt több mint 300-an ünnepelni azt, hogy van egy mozgalom, aki ilyen táborokat szervez! ;)
Aztán vicces volt még az utolsó pár előadás, a vezetőké különösen haláli! És mikor végre kiderült, hogy a ti csapatotok lett az első! Vagy a második! Esetleg harmadik! Vagy …
De mindegy, mert legalább te is kaptál csokit, hiszen, ha ezt olvasod minden bizonnyal te voltál a legtöbbet olvasó táborozó!
Hát dióhéjban ennyit a táborról! De a résztvevők ajkán még zeng az élmények sora, s a feldolgozatlan videók is tartogathatnak még meglepetéseket!
S végre az utolsó reggeli: a maradékpusztítás gyönyöre! Most aztán volt mindenből bőven, nem kellett félni, hogy elfogy a lekvár!
A táborbontás akkor is hálátlan feladat, hogyha sokan vagyunk! Hiába nagytábor, sok cucc! S mégis, amikor már a táborvezetők is odáig süllyednek, hogy pár fekvőért illetve fekvő nélkül osztogatják a talált holmit, az már valaminek tényleg a végét jelenti…
S a fahordás! Miért kellett ennyi fát gyűjteni, ha utána vissza kellett hordani az erdőbe??? Najó, azért utánfutóval vinni tényleg más, na de akkor is!
Aztán az aratás kiscsoportokban. Mikor végre elmondhattad, hogy kevés volt az alvás, jó a focipálya, és remek a táborhely! Ja, és hogy sok volt a büdös zokni és kevés a tiszta pólód…
Hát még amikor feltűntek az első anyukák, és leányok! Furcsa, idegen lények, mikor láttál utoljára ilyet?
Aztán, emlékszel mikor a Te szüleid is feltűntek? A viszontlátás örömteli pillanatai után azok a furcsa kérdések: Na, és fürödtetek is? Fiam, nem megmondtam, hogy ezt a pólódat ne hozd el? Nézd, hogy néz ki! És különben is hová lett a szürke pulóvered?
Inkább szaladtál a többiekhez, kinek hiányoztak ezek a kérdések!
A szentmise: még otthon sem jár ennyi ember a templomba! S íme, itt az árnyas fák alatt több mint 300-an ünnepelni azt, hogy van egy mozgalom, aki ilyen táborokat szervez! ;)
Aztán vicces volt még az utolsó pár előadás, a vezetőké különösen haláli! És mikor végre kiderült, hogy a ti csapatotok lett az első! Vagy a második! Esetleg harmadik! Vagy …
De mindegy, mert legalább te is kaptál csokit, hiszen, ha ezt olvasod minden bizonnyal te voltál a legtöbbet olvasó táborozó!
Hát dióhéjban ennyit a táborról! De a résztvevők ajkán még zeng az élmények sora, s a feldolgozatlan videók is tartogathatnak még meglepetéseket!
Ha tetszett, gyere máskor is!
És írd meg nekünk élményeidet, ahogy feltörnek belőled! :)
(A vasánapi fotók Papp Ármin munkái. Ezúton is köszönjük segítségét!)
