Szerda… szerda a legtöbbeknek a túra napja. A túra tele kihívásokkal, kalandokkal…
De hogyan is volt? Már kopnak az emlékek? Nosza, olvasd el, hátha beugranak a részletek:
Ugye az ébresztő már megint korán szólt? Hiszen kellett Neked az az esti őrség! De hát az a buli az egészben! Amikor végre egyedül vagytok az egész táborban a tűz mellett, telve a felelősség mámorító bizalmával, csak… csak az az oktalan bozót ne zizzenne olyan gyanúsan!... Aztán az őrség végén az éjszaka közepén felkelteni a szomszéd sátorban lakó társadat, aki a csipától, s a zseblámpa fényétől elvakulva bambán bámul rád, s nem érti, hogy miért keltetted fel? Hát magyarázod te, hogy a következő őrségre jelentkezett, mikor kiderül, hogy nem balról, hanem jobbról a harmadik ember volt az illetékes… S te visszabotorkálsz a sátradba, bebújsz a puha meleg hálózsákba…
S a következő pillanat, amire emlékszel, hogy az altáborvezetők mérgesen kiabálnak, hogy miért nem vagytok képesek felkelni ébresztő után negyed órával sem. Ébresztő??? Milyen ébresztő?
Na, irány a szentély, de ó jajj! Már megint benne vagy az utolsó ötben, így vár rád húsz fekvőtámasz… Ima után a szokásos élet-halál harc a kakaóért, s amikor azt hitted elfogyott, s teletöltötted a poharad a forró teával, akkor hoz ki a Söci egy nagy tál kakaóport…
Na és a többi!
Lovagok:
Önkéntes munka. Vagyis a vezetők azt mondták, hogy dolgozni kell. Volt, aki átment Óbudavárra. Te is köztük voltál? Nem elég, hogy átgyalogoltatok, azután valami dög unalmas kertgazolás! Az ilyet végezzék a lányok! Különben is tűzött a nap, meleg volt, a gazok pedig alig fogytak… Bezzeg azok akik Jakabfán maradtak: kavicsterítés, utánfutótolás, az azért egész más!
Hősök:
Túra. Romról romra. Itt aztán volt minden: kilátó, templom és kolostorromok. Hogyan lehet ennyi romtemplomot építeni ezen a környéken? Vagy emlékszel, mikor Szabi beszélt, s a Marcell úgy elaludt, mint annak a rendje! Még, hogy a vezetők példamutatása! Vagy vajon mit keresett egy jó állapotú piros babakocsi a mező közepén? Örök rejtély…
Altábiri és Korúak:
Túra a Balaton felé… Hiába tanította Gyula, hogy a felsőtest a minden, a röpke kirándulásból 17 kilométer lett egy irányba… Najó ebbe belefért egy hangulatos vászolyi forrástó, néhány rapocsálás, nade akkor is! Mikor végre odaértetek a tó közelébe, már csak azt nem tudtátok, hogyan fogtok bejutni… S emlékszel, mikor Frank atyával együtt átmásztatok a kerítésen, majd a kalandparkon át határozottan bevonultatok a strandra.
S a Balaton… langyos, kellemes… Brrr… Még most is végigfut a hátadon a hideg, amikor visszaemlékszel arra a pillanatra, mikor a lábad először ért abba a jéghideg vízbe! Pedig igencsak vonzott már a víz, hiszen zuhanyozni sem fűlött már a fogad három napja… És amikor gúlaépítés közben a hátadnak koccant egy jégtábla? Vagy legalábbis olyan érzés volt, amikor a jéghideg vízben immáron huszadszor omlik le az embertorony, miközben még a második szint sem készült el… És amikor a felfelé kapaszkodók lába a válladba süllyed, a kezük a hajadat tépi… Nade legalább van egy fotó arról, hogy Ábel felért a tetejére…
Hazafelé, mintha a devla szállt volna meg mindenkit: úgy beállt a fájás mindenki lábába, hogy alig bírta vonszolni… Micsoda kegyetlen kilométerek… Mintha kétszer akkora kerülőúton jutottatok volna vissza a táborba… S mikor végre visszaértetek, kiderült, hogy ezek a … táborvezetők még azt kívánják, hogy átzarándokolj Óbudavárra!
A Zarándoklat azért nem volt olyan rossz: a táv sem volt hosszú, s a közös éneklésnek azért van hangulata… S a Szentélyben különösen szép volt: Tudni azt, hogy a zarándoklatot Valakiért vállaltad, s mikor bedobtad a korsóba a cetlit, érezted, hogy máris jobb lett a Föld! :)
S visszafelé a sötétben pedig kifejezetten király volt! Mikor a lovagokkal játszottatok egy tök király bújócskát, s erre azok az oktalan hősök úgy megijesztettek mindenkit!
Este aztán senkit sem kellett ringatni, valahogy hamar elcsendesült az egész sátor, és még Botond horkolása sem zavart senkit…
De hogyan is volt? Már kopnak az emlékek? Nosza, olvasd el, hátha beugranak a részletek:
Ugye az ébresztő már megint korán szólt? Hiszen kellett Neked az az esti őrség! De hát az a buli az egészben! Amikor végre egyedül vagytok az egész táborban a tűz mellett, telve a felelősség mámorító bizalmával, csak… csak az az oktalan bozót ne zizzenne olyan gyanúsan!... Aztán az őrség végén az éjszaka közepén felkelteni a szomszéd sátorban lakó társadat, aki a csipától, s a zseblámpa fényétől elvakulva bambán bámul rád, s nem érti, hogy miért keltetted fel? Hát magyarázod te, hogy a következő őrségre jelentkezett, mikor kiderül, hogy nem balról, hanem jobbról a harmadik ember volt az illetékes… S te visszabotorkálsz a sátradba, bebújsz a puha meleg hálózsákba…
S a következő pillanat, amire emlékszel, hogy az altáborvezetők mérgesen kiabálnak, hogy miért nem vagytok képesek felkelni ébresztő után negyed órával sem. Ébresztő??? Milyen ébresztő?
Na, irány a szentély, de ó jajj! Már megint benne vagy az utolsó ötben, így vár rád húsz fekvőtámasz… Ima után a szokásos élet-halál harc a kakaóért, s amikor azt hitted elfogyott, s teletöltötted a poharad a forró teával, akkor hoz ki a Söci egy nagy tál kakaóport…
Na és a többi!
Lovagok:
Önkéntes munka. Vagyis a vezetők azt mondták, hogy dolgozni kell. Volt, aki átment Óbudavárra. Te is köztük voltál? Nem elég, hogy átgyalogoltatok, azután valami dög unalmas kertgazolás! Az ilyet végezzék a lányok! Különben is tűzött a nap, meleg volt, a gazok pedig alig fogytak… Bezzeg azok akik Jakabfán maradtak: kavicsterítés, utánfutótolás, az azért egész más!
Hősök:
Túra. Romról romra. Itt aztán volt minden: kilátó, templom és kolostorromok. Hogyan lehet ennyi romtemplomot építeni ezen a környéken? Vagy emlékszel, mikor Szabi beszélt, s a Marcell úgy elaludt, mint annak a rendje! Még, hogy a vezetők példamutatása! Vagy vajon mit keresett egy jó állapotú piros babakocsi a mező közepén? Örök rejtély…
Altábiri és Korúak:
Túra a Balaton felé… Hiába tanította Gyula, hogy a felsőtest a minden, a röpke kirándulásból 17 kilométer lett egy irányba… Najó ebbe belefért egy hangulatos vászolyi forrástó, néhány rapocsálás, nade akkor is! Mikor végre odaértetek a tó közelébe, már csak azt nem tudtátok, hogyan fogtok bejutni… S emlékszel, mikor Frank atyával együtt átmásztatok a kerítésen, majd a kalandparkon át határozottan bevonultatok a strandra.
S a Balaton… langyos, kellemes… Brrr… Még most is végigfut a hátadon a hideg, amikor visszaemlékszel arra a pillanatra, mikor a lábad először ért abba a jéghideg vízbe! Pedig igencsak vonzott már a víz, hiszen zuhanyozni sem fűlött már a fogad három napja… És amikor gúlaépítés közben a hátadnak koccant egy jégtábla? Vagy legalábbis olyan érzés volt, amikor a jéghideg vízben immáron huszadszor omlik le az embertorony, miközben még a második szint sem készült el… És amikor a felfelé kapaszkodók lába a válladba süllyed, a kezük a hajadat tépi… Nade legalább van egy fotó arról, hogy Ábel felért a tetejére…
Hazafelé, mintha a devla szállt volna meg mindenkit: úgy beállt a fájás mindenki lábába, hogy alig bírta vonszolni… Micsoda kegyetlen kilométerek… Mintha kétszer akkora kerülőúton jutottatok volna vissza a táborba… S mikor végre visszaértetek, kiderült, hogy ezek a … táborvezetők még azt kívánják, hogy átzarándokolj Óbudavárra!
A Zarándoklat azért nem volt olyan rossz: a táv sem volt hosszú, s a közös éneklésnek azért van hangulata… S a Szentélyben különösen szép volt: Tudni azt, hogy a zarándoklatot Valakiért vállaltad, s mikor bedobtad a korsóba a cetlit, érezted, hogy máris jobb lett a Föld! :)
S visszafelé a sötétben pedig kifejezetten király volt! Mikor a lovagokkal játszottatok egy tök király bújócskát, s erre azok az oktalan hősök úgy megijesztettek mindenkit!
Este aztán senkit sem kellett ringatni, valahogy hamar elcsendesült az egész sátor, és még Botond horkolása sem zavart senkit…
