Lelki ráhangolódás
A Jubileumi Nagytábor, mint minden táborunk- a gazdag sportprogramok és erőpróbák mellett, a lelki fejlődés lehetőségére is hangsúlyt fektet. Ahogy a Fiúmozgalomnak is, az idei tábornak is pár alappillér adja meg a keretét. Ez a négy oszlop a táborban a közösség, a férfiasság, az elmélyülés és a tűz hordozása lesz.
Közösség: Több mint százötvenen leszünk jelen a táborban, ami a lehetőségek mellett azzal jár, hogy mindenkinek sok másik táborozó társára kell figyelnie, hogy egy igazán jó közösséget tudjunk teremteni, ami nélkül nem tudnánk együtt jól érezni magunkat a hét folyamán. De ez nem csak a táborban van így, hanem a mindennapi életben, az osztályban, ahol (egyébként évközben) nap mint nap együtt töltjük másokkal az óráink, a munkahelyünkön, ahol másokkal együtt dolgozunk, az egyetemen, ahol rengeteg emberrel érintkezünk, vagy otthon, ahol a családi közösségbe tartozunk.
Férfiasság: Ha a férfiasságról beszélünk, mindig eszünkbe jut, hogy az egész mozgalom úgy alapult, hogy Kentenich atya szabad, szilárd férfiakat akart nevelni a fiúkból az önnevelés által. Ez a Fiúmozgalom célja is, ezért rendezzük meg a táborunkat nomád körülmények közé, ezért van nagytúra, akadályverseny, és ezért merülnek fel az olyan témák, amelyek által lélekben is a célunkért tehetünk, hiszen egy férfi nem csak állóképességében, ügyességében férfi, hanem döntéseiben is képes szilárdan kiállni, és szabadon dönteni, cselekedni a krisztusi tanítás mellett.
Fontos, hogy a táborban elmélyedjünk. Egy olyan helyszínen táborozunk egy hétig, ami teljesen más, mint amiben a mindennapokban élünk: a természetben, ami mindig segít minket rácsodálkozni Isten művére, arra, hogy mi mindent teremtett nekünk, és láthatjuk Vele együtt, hogy ez jó, és ha ezt észrevesszük, akkor könnyebben gondoljuk át, hogy a hétköznapokban mennyi minden jó ér minket, amit szintén Neki köszönhetünk.
Fontos, hogy az elmélyülést ne egy magányos magunkba fordulásnak tekintsük, hanem mélyítsük el a kapcsolatainkat is. Gondoljunk csak bele, mennyi barátság alakul ki a táborok során, de vajon évközben is tartjuk őket?
A tűz hordozásáról talán elsőre mindenkinek az jut eszébe, ahogy az ősember a villám sújtotta fa egy ágát magával viszi barlangjába, majd ott melegszik körülötte. De szimbolikusan ennél talán többet rejt a dolog.
Krisztus az örömhírrel érkezett közénk, és apostolainak azt parancsolta, hogy hirdessék ezt az evangéliumot. Az evangélium öröme oly tiszta lángként égett bennük, hogy szavukra megtért az akkor ismert világ nagy része. Ennek a tűznek a hordozására buzdít bennünket Mária is. Hogy azt a lelkesedést, melyet apáinktól kaptunk, továbbadhassuk környezetünknek, hogy azt az ajándékot, melyet Kentenich atyától kaptunk, továbbadhassuk embertársainknak is, hogy azt az örömhírt, amit Krisztustól kaptunk, tovább adhassuk felebarátainknak is. Erre hívunk benneteket majd a táborban, hogy ezt megértve, gyakorolva egészen Mária oltalma alatt tudjunk működni, és élni a mindennapokban is.
És mindaz, ami az alappilléreket összefogja, nem más, mint a Fiúmozgalom idei jelmondata:
Közösség: Több mint százötvenen leszünk jelen a táborban, ami a lehetőségek mellett azzal jár, hogy mindenkinek sok másik táborozó társára kell figyelnie, hogy egy igazán jó közösséget tudjunk teremteni, ami nélkül nem tudnánk együtt jól érezni magunkat a hét folyamán. De ez nem csak a táborban van így, hanem a mindennapi életben, az osztályban, ahol (egyébként évközben) nap mint nap együtt töltjük másokkal az óráink, a munkahelyünkön, ahol másokkal együtt dolgozunk, az egyetemen, ahol rengeteg emberrel érintkezünk, vagy otthon, ahol a családi közösségbe tartozunk.
Férfiasság: Ha a férfiasságról beszélünk, mindig eszünkbe jut, hogy az egész mozgalom úgy alapult, hogy Kentenich atya szabad, szilárd férfiakat akart nevelni a fiúkból az önnevelés által. Ez a Fiúmozgalom célja is, ezért rendezzük meg a táborunkat nomád körülmények közé, ezért van nagytúra, akadályverseny, és ezért merülnek fel az olyan témák, amelyek által lélekben is a célunkért tehetünk, hiszen egy férfi nem csak állóképességében, ügyességében férfi, hanem döntéseiben is képes szilárdan kiállni, és szabadon dönteni, cselekedni a krisztusi tanítás mellett.
Fontos, hogy a táborban elmélyedjünk. Egy olyan helyszínen táborozunk egy hétig, ami teljesen más, mint amiben a mindennapokban élünk: a természetben, ami mindig segít minket rácsodálkozni Isten művére, arra, hogy mi mindent teremtett nekünk, és láthatjuk Vele együtt, hogy ez jó, és ha ezt észrevesszük, akkor könnyebben gondoljuk át, hogy a hétköznapokban mennyi minden jó ér minket, amit szintén Neki köszönhetünk.
Fontos, hogy az elmélyülést ne egy magányos magunkba fordulásnak tekintsük, hanem mélyítsük el a kapcsolatainkat is. Gondoljunk csak bele, mennyi barátság alakul ki a táborok során, de vajon évközben is tartjuk őket?
A tűz hordozásáról talán elsőre mindenkinek az jut eszébe, ahogy az ősember a villám sújtotta fa egy ágát magával viszi barlangjába, majd ott melegszik körülötte. De szimbolikusan ennél talán többet rejt a dolog.
Krisztus az örömhírrel érkezett közénk, és apostolainak azt parancsolta, hogy hirdessék ezt az evangéliumot. Az evangélium öröme oly tiszta lángként égett bennük, hogy szavukra megtért az akkor ismert világ nagy része. Ennek a tűznek a hordozására buzdít bennünket Mária is. Hogy azt a lelkesedést, melyet apáinktól kaptunk, továbbadhassuk környezetünknek, hogy azt az ajándékot, melyet Kentenich atyától kaptunk, továbbadhassuk embertársainknak is, hogy azt az örömhírt, amit Krisztustól kaptunk, tovább adhassuk felebarátainknak is. Erre hívunk benneteket majd a táborban, hogy ezt megértve, gyakorolva egészen Mária oltalma alatt tudjunk működni, és élni a mindennapokban is.
És mindaz, ami az alappilléreket összefogja, nem más, mint a Fiúmozgalom idei jelmondata:
Derűvel építsük a jövőt!
