Hintázás (1997, Farkasgyepű) A most következő írás Gábor Miki bácsitól származik, 1995-ből. (Annak idején az Oázis újságban meg is jelent [1995. november V. évf. 2.].)
A következő kis történet példa arra, hogy a Jóisten hogyan nevel minket. Az egyik eszköze erre, hogy nehézségeket állít elénk.
A nyári fiútáborok "tematikusak", vagyis egy előre kiválasztott bibliai történet köré csoportosítjuk a lelki programokat. Beszélgetünk róla, és megkeressük a hasonlóságokat a bibliai esemény és a mi tábori életünk között, vagyis egy kicsit átéljük a történetet.
Tavaly Mózes és a zsidók sivatagi vándorlása volt a témánk, így automatikusan adódott idénre a bírák kora. A meghívóba hangulatkeltésképpen a következő bevezetőt írtam:
"Hosszú vándorlásunk után elérkeztünk az Ígéret Földjére. De ezt a földet már más népek lakják, és hogy az Isten által adott jogos tulajdonunkat birtokba vegyük, kemény harcokat kell vívnunk. Vállaljuk-e ezt a harcot? Istenben bízunk-e, vagy saját erőnkben? Erre keresünk választ az idei nyári táborban."
Így kezdődött a meghívó a nyári fiútáborba. És így kezdődött a táborunk.
A tábor szervezése már egy fél évvel a tábor időpontja előtt megkezdődik. Meg kell tekinteni a táborhelyet, fel kell venni a kapcsolatot a helyi erdészettel, és le kell foglalni a megfelelő időre, hogy ne legyen később semmi probléma. Így történt ez idén is, erdészetvezetői aláírással ellátott írásbeli engedéllyel a zsebünkben indultunk útnak a lelkes táborozó csapattal.
Meglepetés akkor ért bennünket, amikor az 5-6 dugig megrakott autóból álló kis karavánunk befordult a táborhelynek kinézett területre. Ugyanis a nekünk ígért földet már mások lakták, egy kis tábor kellős közepébe csöppentünk.
Az első pillanatban megijedtem: Hogy lesz itt tábor? Terület sem nagyon volt, és más "természetbarát" emberek viselkedésről is voltak már tapasztalataink Majd a düh öntött el, hisz itt nekünk, és egyedül csak nekünk van "jogunk" táborozni. Erről papírunk is van. Az mégsem lehet, hogy elmaradjon az egész tábor
Aztán megkezdődtek a tárgyalások. A fiúk persze másként akarták a helyzetet megoldani, a bibliai történethez közelebb álló eszközökkel, de mi már nem az ószövetségben járunk. Kiderült, hogy nekik is van engedélyük, igaz nem írásbeli, csak szóbeli, de ők már két éve minden nyáron itt töltöttek két hónapot, mondhatni a szokásjog az övék.
Végül másfél órás vita, tárgyalás és mérgelődés után kompromisszumot kötöttünk: megfeleztük a területet, miénk lett a tisztás fátlanabb, de a forráshoz közelebbi része. Elkezdődhetett a lepakolás berendezkedés. Még mindig tele a zavaró körülmények miatti rosszérzésekkel fogtam neki a munkának.
Még egy óra kellett hozzá, hogy kitisztuljon: hát nem ezt írtam meg a meghívóban? Valóban, egy hétig gyakoroltuk az egymás mellett élést más gondolkodású emberekkel. Nem kívül, hanem magunkban kellett elfoglalni az Ígéret Földjét, és a Szűzanya segítségével átélhettük, hogy mit érezhettek a zsidók annak idején a Jordán partján.
Miután a helyzet mögött felismertük Istent, és elfogadtuk a kezéből a próbatételt, egy igazán szép tábort építettünk fel, és nagyon jól éreztük magunkat.
A következő kis történet példa arra, hogy a Jóisten hogyan nevel minket. Az egyik eszköze erre, hogy nehézségeket állít elénk.
A nyári fiútáborok "tematikusak", vagyis egy előre kiválasztott bibliai történet köré csoportosítjuk a lelki programokat. Beszélgetünk róla, és megkeressük a hasonlóságokat a bibliai esemény és a mi tábori életünk között, vagyis egy kicsit átéljük a történetet.
Tavaly Mózes és a zsidók sivatagi vándorlása volt a témánk, így automatikusan adódott idénre a bírák kora. A meghívóba hangulatkeltésképpen a következő bevezetőt írtam:
"Hosszú vándorlásunk után elérkeztünk az Ígéret Földjére. De ezt a földet már más népek lakják, és hogy az Isten által adott jogos tulajdonunkat birtokba vegyük, kemény harcokat kell vívnunk. Vállaljuk-e ezt a harcot? Istenben bízunk-e, vagy saját erőnkben? Erre keresünk választ az idei nyári táborban."
Így kezdődött a meghívó a nyári fiútáborba. És így kezdődött a táborunk.
A tábor szervezése már egy fél évvel a tábor időpontja előtt megkezdődik. Meg kell tekinteni a táborhelyet, fel kell venni a kapcsolatot a helyi erdészettel, és le kell foglalni a megfelelő időre, hogy ne legyen később semmi probléma. Így történt ez idén is, erdészetvezetői aláírással ellátott írásbeli engedéllyel a zsebünkben indultunk útnak a lelkes táborozó csapattal.
Meglepetés akkor ért bennünket, amikor az 5-6 dugig megrakott autóból álló kis karavánunk befordult a táborhelynek kinézett területre. Ugyanis a nekünk ígért földet már mások lakták, egy kis tábor kellős közepébe csöppentünk.
Az első pillanatban megijedtem: Hogy lesz itt tábor? Terület sem nagyon volt, és más "természetbarát" emberek viselkedésről is voltak már tapasztalataink Majd a düh öntött el, hisz itt nekünk, és egyedül csak nekünk van "jogunk" táborozni. Erről papírunk is van. Az mégsem lehet, hogy elmaradjon az egész tábor
Aztán megkezdődtek a tárgyalások. A fiúk persze másként akarták a helyzetet megoldani, a bibliai történethez közelebb álló eszközökkel, de mi már nem az ószövetségben járunk. Kiderült, hogy nekik is van engedélyük, igaz nem írásbeli, csak szóbeli, de ők már két éve minden nyáron itt töltöttek két hónapot, mondhatni a szokásjog az övék.
Végül másfél órás vita, tárgyalás és mérgelődés után kompromisszumot kötöttünk: megfeleztük a területet, miénk lett a tisztás fátlanabb, de a forráshoz közelebbi része. Elkezdődhetett a lepakolás berendezkedés. Még mindig tele a zavaró körülmények miatti rosszérzésekkel fogtam neki a munkának.
Még egy óra kellett hozzá, hogy kitisztuljon: hát nem ezt írtam meg a meghívóban? Valóban, egy hétig gyakoroltuk az egymás mellett élést más gondolkodású emberekkel. Nem kívül, hanem magunkban kellett elfoglalni az Ígéret Földjét, és a Szűzanya segítségével átélhettük, hogy mit érezhettek a zsidók annak idején a Jordán partján.
Miután a helyzet mögött felismertük Istent, és elfogadtuk a kezéből a próbatételt, egy igazán szép tábort építettünk fel, és nagyon jól éreztük magunkat.
