(A kép csak illusztráció) Következzék egy újabb részlet a Krónikából. Ezúttal egészen a kezdetekről, a legelső fiútáborról.
Az első Fiútábor, az első métameccsek az első métaütővel, az első akadályverseny, ha jól emlékszem két állomással. Még óvodás voltam, és nagyon sötét volt az erdészházban éjszakánkét...
Életünkben először gyalogoltunk 30km-t, hogy fürödhessünk a balatongyöröki strandon. 20 Ft-tal ment a dodzsem, de volt, hogy ingyen is felülhettünk rá.
Miki bácsi látta, hogy a 30km-es távolságra csak egyszer vagyunk hitelesítve, így a következő alkalommal már Wartburggal tettük meg az utat. Mindannyian, egyszerre. Az idősebbek tudhatják, hogy a Wartburg nem egy utazási társaság és nem is egy kisbusz, hanem a német ipar egyik kiváló ötszemélyes autója. Annyira kiváló, hogy 1 felnőtt és 12 gyerek prímán elfér benne. Ezt kihasználva töltöttük meg az anyósülést, a hátsó ülést, sőt még a csomagtartót is, és ha jól emlékszem a Miki bácsi öléből valaki segített neki kormányozni. Hát így utazgattak akkoriban a táborozók.
Reggelire és vacsorára májas zsír volt kenyérrel. A zsír egy nagy bödönben volt elraktározva, valószínűleg nem túl védetten a rovarok elől, ugyanis egyik délután hazaérve és az erdészházba lépve éktelen bűz csapta meg az orrunkat. Kukacok költöztek a májas zsírba. Az a szag még ma is ott van az orromban.
Az ebédeket Alice néni hozta Kispolskival. Szegény általában defektet kapott, amikor jött, olyan is volt, hogy kettőt, így felnin kellett hazagurulnia.
A bográcsban főzött kajától és a sátorban alvástól eltekintve ugyanolyan volt, mint a későbbi táborok, hatalmas élmény, főleg egy óvodásnak... (Ther Balázs)
Az első Fiútábor, az első métameccsek az első métaütővel, az első akadályverseny, ha jól emlékszem két állomással. Még óvodás voltam, és nagyon sötét volt az erdészházban éjszakánkét...
Életünkben először gyalogoltunk 30km-t, hogy fürödhessünk a balatongyöröki strandon. 20 Ft-tal ment a dodzsem, de volt, hogy ingyen is felülhettünk rá.
Miki bácsi látta, hogy a 30km-es távolságra csak egyszer vagyunk hitelesítve, így a következő alkalommal már Wartburggal tettük meg az utat. Mindannyian, egyszerre. Az idősebbek tudhatják, hogy a Wartburg nem egy utazási társaság és nem is egy kisbusz, hanem a német ipar egyik kiváló ötszemélyes autója. Annyira kiváló, hogy 1 felnőtt és 12 gyerek prímán elfér benne. Ezt kihasználva töltöttük meg az anyósülést, a hátsó ülést, sőt még a csomagtartót is, és ha jól emlékszem a Miki bácsi öléből valaki segített neki kormányozni. Hát így utazgattak akkoriban a táborozók.
Reggelire és vacsorára májas zsír volt kenyérrel. A zsír egy nagy bödönben volt elraktározva, valószínűleg nem túl védetten a rovarok elől, ugyanis egyik délután hazaérve és az erdészházba lépve éktelen bűz csapta meg az orrunkat. Kukacok költöztek a májas zsírba. Az a szag még ma is ott van az orromban.
Az ebédeket Alice néni hozta Kispolskival. Szegény általában defektet kapott, amikor jött, olyan is volt, hogy kettőt, így felnin kellett hazagurulnia.
A bográcsban főzött kajától és a sátorban alvástól eltekintve ugyanolyan volt, mint a későbbi táborok, hatalmas élmény, főleg egy óvodásnak... (Ther Balázs)
