Ha már egyszer készül a Fiúmozgalom Krónikája az elmúlt 25 évünkről, akkor kedvcsinálónak néhány részletet közzéteszünk. Igyekszünk nagyjából hetente egy-egy élménybeszámolót kitenni ide a hajdani táborokról, fiúhétvégékről, a legjobb pillanatokról. Jó szórakozást hozzájuk!
Az első beszámoló hogy is szólhatna másról, mint a 2010-es Jubileumi Nagytáborról? Tehát következzék egy részlet egy nagytábori beszámolóból!
„Egy napsütéses nyári szombat délelőtt érkeztem meg a veszprémi vasútállomásra, ahol már sok ismerős arc várt rám. Gyerekekkel csordultig megtelt buszok vittek minket Bakonybélbe.
Az elméretezett csomaghalmazom súlya alatt görnyedezve, számomra több órásnak tűnő szenvedés után érkeztem a táborhelyünkre. A tábori ellátmány (5 kg) leadása után, mérgesen földhöz vágtam a feleslegesen elhozott 4 személyes sátramat (10 kg). A 35°C-ra kihelyezett sátor fém vázszerkezetének forrósága miatt, gyorsan kapkodtuk kezeinket, így hamarosan felállítottuk a 12 személyes, kissé megviselt, szellős sátrunkat. A British Buldog és a méta kemény küzdelmei után fáradtan estünk a hangyák által már elfoglalt polifoamra.
Másnap hajnalban a vuvuzela hangja ébresztett. Igazi tábori hangulatban ment a 130 gyerek együtt a szentmisére. A délutáni kikapcsolódásunk részeként esti túrára indultunk, a viharvert völgyön át. Az elhagyott szovjet bázison tekinthettük meg a VB döntőt. „Eszes emberek remek keze megteremtette, „ezer” gyermek epedve szerethette e meccset.”
Hétfőn traktorral vittek minket az oszlopdöntögető munkára. A nehéz kezdet után megtapasztalhattuk, hogy Ther Tamás diplomája nem csak elvben, hanem gyakorlatban is sokat ér! Ettől kezdve már lendületesebben folyt a munka.
A keddi nagytúra rögös útjai mély barázdákat szántottak a talpunkba. A túra során megtekinthettük a Bakony legmagasabb pontjáról, a Kőris-hegyről (709 m), a környező táj vadregényes erdeit. Visszafelé egy hídon való átkelés közben, Gio akrobata mutatványát is megcsodálhattuk.
A szerdai akadályversenyen a mi csapatunk szerepelt volna a legjobban, ha valaki értett volna a térképhez és az iránytűhöz. Így viszont még az alsósok is megelőztek minket. A túra során szerzett pontokból gazdálkodhattunk, az esti ételliciten.” (Paulovics Zoltán)
Az első beszámoló hogy is szólhatna másról, mint a 2010-es Jubileumi Nagytáborról? Tehát következzék egy részlet egy nagytábori beszámolóból!
„Egy napsütéses nyári szombat délelőtt érkeztem meg a veszprémi vasútállomásra, ahol már sok ismerős arc várt rám. Gyerekekkel csordultig megtelt buszok vittek minket Bakonybélbe.
Az elméretezett csomaghalmazom súlya alatt görnyedezve, számomra több órásnak tűnő szenvedés után érkeztem a táborhelyünkre. A tábori ellátmány (5 kg) leadása után, mérgesen földhöz vágtam a feleslegesen elhozott 4 személyes sátramat (10 kg). A 35°C-ra kihelyezett sátor fém vázszerkezetének forrósága miatt, gyorsan kapkodtuk kezeinket, így hamarosan felállítottuk a 12 személyes, kissé megviselt, szellős sátrunkat. A British Buldog és a méta kemény küzdelmei után fáradtan estünk a hangyák által már elfoglalt polifoamra.
Másnap hajnalban a vuvuzela hangja ébresztett. Igazi tábori hangulatban ment a 130 gyerek együtt a szentmisére. A délutáni kikapcsolódásunk részeként esti túrára indultunk, a viharvert völgyön át. Az elhagyott szovjet bázison tekinthettük meg a VB döntőt. „Eszes emberek remek keze megteremtette, „ezer” gyermek epedve szerethette e meccset.”
Hétfőn traktorral vittek minket az oszlopdöntögető munkára. A nehéz kezdet után megtapasztalhattuk, hogy Ther Tamás diplomája nem csak elvben, hanem gyakorlatban is sokat ér! Ettől kezdve már lendületesebben folyt a munka.
A keddi nagytúra rögös útjai mély barázdákat szántottak a talpunkba. A túra során megtekinthettük a Bakony legmagasabb pontjáról, a Kőris-hegyről (709 m), a környező táj vadregényes erdeit. Visszafelé egy hídon való átkelés közben, Gio akrobata mutatványát is megcsodálhattuk.
A szerdai akadályversenyen a mi csapatunk szerepelt volna a legjobban, ha valaki értett volna a térképhez és az iránytűhöz. Így viszont még az alsósok is megelőztek minket. A túra során szerzett pontokból gazdálkodhattunk, az esti ételliciten.” (Paulovics Zoltán)
