Magyar Schönstatti Fiúmozgalom
                  Derűvel építsük a jövőt!
  • Hírek
  • Tudnivalók
    • Kiknek?
    • Időpont, helyszín, odajutás
    • Árak, kedvezmények, fizetési módok
    • Programok
    • Altáborok
    • Szükséges holmik
    • Lelki tartalom
    • Valós idejű információ a táborról
    • A Jubileumi Nagytábor zárása
    • Együttműködési Nyilatkozat
    • Krónika
  • Nagytáborokról
    • Bakonybél 2010
    • Szentjakabfa 2015 >
      • Hétfő
      • Kedd
      • Szerda
      • Csütörtök
      • Péntek
      • Szombat
      • Vasárnap
    • Táborainkról általában
  • Táborvezetők
  • Kapcsolatok
  • Blog
  • Talált tárgyak

Meghódítottuk az Ígéret Földjét

6/15/2015

0 Comments

 
PictureHintázás (1997, Farkasgyepű)
A most következő írás Gábor Miki bácsitól származik, 1995-ből. (Annak idején az Oázis újságban meg is jelent [1995. november V. évf. 2.].)

A következő kis történet példa arra, hogy a Jóisten hogyan nevel minket. Az egyik eszköze erre, hogy nehézségeket állít elénk.
A nyári fiútáborok "tematikusak", vagyis egy előre kiválasztott bibliai történet köré csoportosítjuk a lelki programokat. Beszélgetünk róla, és megkeressük a hasonlóságokat a bibliai esemény és a mi tábori életünk között, vagyis egy kicsit átéljük a történetet.
Tavaly Mózes és a zsidók sivatagi vándorlása volt a témánk, így automatikusan adódott idénre a bírák kora. A meghívóba hangulatkeltésképpen a következő bevezetőt írtam:
"Hosszú vándorlásunk után elérkeztünk az Ígéret Földjére. De ezt a földet már más népek lakják, és hogy az Isten által adott jogos tulajdonunkat birtokba vegyük, kemény harcokat kell vívnunk. Vállaljuk-e ezt a harcot? Istenben bízunk-e, vagy saját erőnkben? Erre keresünk választ az idei nyári táborban."
Így kezdődött a meghívó a nyári fiútáborba. És így kezdődött a táborunk.
A tábor szervezése már egy fél évvel a tábor időpontja előtt megkezdődik. Meg kell tekinteni a táborhelyet, fel kell venni a kapcsolatot a helyi erdészettel, és le kell foglalni a megfelelő időre, hogy ne legyen később semmi probléma. Így történt ez idén is, erdészetvezetői aláírással ellátott írásbeli engedéllyel a zsebünkben indultunk útnak a lelkes táborozó csapattal.
Meglepetés akkor ért bennünket, amikor az 5-6 dugig megrakott autóból álló kis karavánunk befordult a táborhelynek kinézett területre. Ugyanis a nekünk ígért földet már mások lakták, egy kis tábor kellős közepébe csöppentünk.
Az első pillanatban megijedtem: Hogy lesz itt tábor? Terület sem nagyon volt, és más "természetbarát" emberek viselkedésről is voltak már tapasztalataink Majd a düh öntött el, hisz itt nekünk, és egyedül csak nekünk van "jogunk" táborozni. Erről papírunk is van. Az mégsem lehet, hogy elmaradjon az egész tábor  
Aztán megkezdődtek a tárgyalások. A fiúk persze másként akarták a helyzetet megoldani, a bibliai történethez közelebb álló eszközökkel, de mi már nem az ószövetségben járunk. Kiderült, hogy nekik is van engedélyük, igaz nem írásbeli, csak szóbeli, de ők már két éve minden nyáron itt töltöttek két hónapot, mondhatni a szokásjog az övék.
Végül másfél órás vita, tárgyalás és mérgelődés után kompromisszumot kötöttünk: megfeleztük a területet, miénk lett a tisztás fátlanabb, de a forráshoz közelebbi része. Elkezdődhetett a lepakolás berendezkedés. Még mindig tele a zavaró körülmények miatti rosszérzésekkel fogtam neki a munkának.
Még egy óra kellett hozzá, hogy kitisztuljon: hát nem ezt írtam meg a meghívóban? Valóban, egy hétig gyakoroltuk az egymás mellett élést más gondolkodású emberekkel. Nem kívül, hanem magunkban kellett elfoglalni az Ígéret Földjét, és a Szűzanya segítségével átélhettük, hogy mit érezhettek a zsidók annak idején a Jordán partján.
Miután a helyzet mögött felismertük Istent, és elfogadtuk a kezéből a próbatételt, egy igazán szép tábort építettünk fel, és nagyon jól éreztük magunkat.

0 Comments

Kishajmási Híradó

6/8/2015

0 Comments

 
Picture
A tavalyi gimnazista táborról készült egy Híradó Krámli Benedek műsorvezetésével, amelyet a tábor záróestéjén hallgathattak meg az érdeklődők. Sajnos a hiányos marketingtevékenység folytán az adást csak a tábor résztvevői hallgatták meg. Ezt ellensúlyozandó, most közzétesszük a Híradó anyagát szöveges formában. Jó szórakozást hozzá!

Híradó
  1. Kishajmás közeli erdőt ismeretlenek megszállták.
  2. Új tv-műsor hódít a környéken
  3. Helyiek harcolnak az elemekkel
  4. Vandálok zavarhatják meg a falubeliek nyugalmát
  5. Helyi falvakban turnézik a híres Rock-kanok együttese
  6. Egyre nagyobb problémát jelentenek a betelepülő hollandok.
Híreink között Vallomások című betétműsorunkat, valamint A mester válaszol c. adásunkat hallhatják.
S most híreink részletesen:
Jó estét kívánok! A mikrofonnál… öööö… ja, én vagyok. Szóval halljuk híreinket.
  • 1. Hiteles forrásból tudjuk, hogy a Kishajmás közelében levő erdőt megszállta egy csapat fiatal. Egyelőre szándékaik és eredetük nem ismert. Mindenki saját felelősségre lépjen csak be a fent említett területre, erre int a helyi katasztrófavédelem szóvivője, Termi Nándor.
  • 2. Nyugat-Magyarországon soha nem látott gyorsasággal terjed az új tv-őrület, a Tamás bácsi konyhai praktikái című főzőműsor. A terület vendéglátóipara az első három részt követően kritikus szintre jutott. Senki nem hajlandó étterembe járni. A magyar elnökség egy válságstábot állított fel az ügy érdekében, további fejlemények később várhatók.
Most tíz perces betétműsorunkat hallják Vallomások címmel: Palásthy Gergely Ferenc
Palásthy Gergely Ferenc Budapesten látta meg a napvilágot 1994. január 19-én. Tanulmányait Veszprémben folytatta, remek érettségi eredménnyel került be a kertészeti egyetemre. Eközben a Schönstatti Fiúmozgalomban szépen ívelt felfelé a karrierje. Kezdett körvonalazódni számára, hogy a kertészeti pályafutásban nem találja meg önmagát, nem lesz elég gyümölcsöző, így került képbe a papi hivatás gondolata, amelyre mára igent tudott mondani. Gergely további lépéseit facebook-oldalunkon tudják nyomon követni, ahol csatlakozhatnak ahhoz a 35 ezer emberhez, akik már like-olták oldalát.
  • 3. A természet megint megmutatta erejét. A Pécs környéki erdőket sivár pusztasággá változtatta az orkán erejű szél, ami több száz hektárnyi erdőt csavart ki a földből. Nagy erőkkel dolgoznak a károk rendezésén.

PictureA középiskolás fiúk eredménnyel jártak. Volt, aki nem zárkózott be előlük.
  • 4. Egy csapat középiskolás fiú ordítozva járja a régió falvait, csirkét vagy libát akarnak venni. Most egy részlet következik a tegnapi akciójukból, amit sikerült lencsevégre kapnunk: (Botond rúgja a kaput, ordítozik: Jó napot! Libát vennénk! … Akkor tyúkot!) Aki látja őket, feltétlenül hívja Termi Nándort, a katasztrófavédelem nyugat-magyarországi elnökét a 06-79-511-511-511 telefonszámon. Valamint felhívjuk a lakosság figyelmét, hogy egyedül semmiképpen ne érintkezzenek e személyekkel. Ebben a kritikus időben legjobb, ha otthon maradnak. Megértésüket előre is köszönjük.

Kulturális blokkunk következik: A Mester válaszol. Heti kérdésünk a fiatalság. „Hát, hát, a mai fiatalok… nem, nem, őőő… nem segítenek, igen, na szóval csak kerékpároznak.
És este? Hát én tapasztalatból mondom, hogy állítólag ezek alszanak este, de há’ én nem tudom.
Köszönjük szépen, A Mester válaszol című magazinunkat hallhatták.
  • 5. Van szerencsém történelmi eseményt bejelenteni. A napokban turnézik Mindszentgodisán a híres Rock-kanok együttese. A hatalmas igényt nem sikerült a szervezőknek kielégíteniük, így az együttes a Bakócai Diófa Stadionban is tart egy másik koncertet. Állójegyek már 25 ezer Ft-tól kaphatók, míg ülőjegyek hihetetlen kedvező 49 ezer Ft-os áron érhetők el. A szervezők szeretettel várnak mindenkit, aki esetleg mégsem férne be a koncertekre, azok számára a SOKOL cég biztosít hangfalakat és kivetítőt, hogy senki ne maradjon le a lényegről.
  • 6. Egyre nagyobb problémát jelentenek a betelepülő hollandok. Vezetőjük, Pater Frank, aki bár Németországból származik, összefogásra biztatja őket. A helyiek aggodalommal nézték, mikor egy dél-amerikai sámánt hoztak, és bevették magukat az erdőbe. Az a hír járja, hogy megidézték a tevék istenét, de ezt még nem tudjuk megerősíteni.
Most pedig sporthíreink következnek.
Kishajmás labdarúgó élm… Várjunk, elnézést! Most kaptam a hírt, hogy a Pécsi-tó környékén ökológiai katasztrófa van kibontakozóban. A tó halállományának 90%-a elpusztult mindössze 24 óra leforgása alatt. A fürdőzők közül hárman ismeretlen okok miatt vesztették életüket, 9 fő állapota válságos, és 17 embert kezelnek kisebb panaszokkal.
Szakértők szerint ez az állapot a vízminőség rendkívül gyors romlásának tudható be, a felelősöket még keresik.
Érv Elek, a Regionális Vízügyi és Vízminőségi Osztály vezető szakértője műsorunknak elmondta, hogy ilyen méretű katasztrófával másfél hetes pályafutása alatt még nem találkozott. További fejleményekről később.
PictureA Kishajmáson feltűnt labdarúgócsapat
Akkor sporthíreink: mint már említettem, Kishajmáson feltűnt egy még ismeretlen focicsapat, akik játékukkal hamar feltűntek a helyiek szemében. Pályafutásukat mi is nyomon követjük.
Most pedig halljuk a hét legfontosabb sporthírét: rövid összefoglalót láthatnak a vízilabda EB döntőjéről.
Szép jó napot kívánok, a kommentátor Mezei Dániel. Sok szeretettel köszöntök mindenkit a Hajós Alfréd uszodából. Ez a szerb csapat, bár legyőzte a magyarokat egy hónappal ezelőtt, most új lehetőség nyílt. Az első negyedben a magyarok jól játszottak, szereztek is gólt – sajnos a szerbek négyszer annyit. A második negyedben jók voltunk, kezdtünk felzárkózni, úgy éreztük, meglehet a meccs. A harmadik és negyedik negyedben hatalmas izgalmakat élhettünk át, ám a végső sípszó után szép játékkal nem sikerült nyernünk.

Kedves Nézőink!
Köszönjük figyelmüket! Hírekkel legközelebb a Jubileumi Nagytáborban jelentkezünk!

0 Comments

Cserkészzászló a szomszédos táborból

5/28/2015

0 Comments

 
2008 Monostorapáti, felsős tábor. Valószínűleg minden résztvevőnek emlékezetes maradt ez a fiútábor. Táborlakó volt néhány napig Feri, a mangalica (aztán persze megettük). A közelünkben volt egy cserkésztábor, és hát adta magát a gondolat, hogy meghívjuk őket métázni vagy mosogatni - hogy visszaváltsák ellopott zászlójukat. Az elgondolást csak félig sikerült megvalósítani, ugyanis a kihívást nem fogadták el...

Bennem leginkább az maradt meg, amikor a 2008-as táborban egyik este megtámadtuk a cserkészeket.
A nagyok közül néhányan mikrobusszal mentünk a táboruk közelébe, ahonnan gyalog, majd kúszva haladtunk tovább. Párosával mozogtunk. Egy jó félórás kúszás után kiderült, hogy csak egy ember tud bejutni a táborukba. Így következett számunkra még egy 1 órás várakozás, ami egy szál pólóban és rövidnadrágban nem túl kellemes, ráadásul jómagam egy tüskés bokron feküdtem, így elég kényelmetlen volt. Aztán arra lettünk figyelmesek, hogy lámpákkal jönnek felénk és láttuk Tamás barátunkat, zászlóval a kezében, cserkészekkel a háta mögött felénk rohanni és azt ordítja hogy „futás van fiúk!”. Erre mindenki felpattant, (Kovács) Petit kivéve (aki a sportfelelősünk volt), ugyanis ő elaludt. Őt majdnem elkapták, de mikor a cserkészek látták, hogy mennyien állunk fel a fűből, már nem rohantak felénk olyan bátran. Mi persze ezt észre se vettük, csak rohantunk, mint a mérgezett egerek. A mikrobuszhoz érkezve nagy lendülettel beugráltunk, aztán gáz és hírünk se maradt, a cserkészek meg ott maradtak egy alsógatyával a zászlórúdjukon.

0 Comments

A Retyezáton - 2006, Döglesztő

5/20/2015

0 Comments

 
Picture
2006-ban nagy merészen Ther Tamás szervezte a Döglesztőt, Miki bácsi és a „nagyok” nélkül. Első nekirugaszkodásra megcélozták a Déli-Kárpátokat, és megmászták a Retyezátot.

Vér, verejték és 2509 méter. Medvék, viperák és vadlovak. No és persze 55 literes zsákok, patakban fürdés, leukoplaszt és savanyúcukor. Címszavakban valami ilyesmi volt az idei Döglesztő. Hogy valójában mennyivel több, azt nehéz elmondani az itthon maradottaknak.
Gyors földrajzóra: a Retyezát a Déli-Kárpátokban található bájos hegység, legmagasabb csúcsa a 2509 méter magas Peleaga. Az általunk bejárt magasabban fekvő részeken árnyékot kár keresni, hacsak nincs kedve az embernek a hatalmas sziklák alatt kucorogni. Az erdők hiányát magashegységi tavakkal és hófoltokkal kompenzálja barátságos hegységünk, teljes sikerrel. Lejjebb ereszkedve már hangulatos fenyőerdőket találhatunk. Ezeket az erdőket többnyire a környéken élő gyér számú medve is igen hangulatosnak találja, legalábbis a nyomokból erre következtettünk.


Egy ilyen túrának a kemény gyalogláson és a panorámán kívül, a hangulat adja meg az ízét és itt egyikben sem volt hiány. Bár a 12 fős csapatból közel sem ismertem mindenkit jól, de az első napi közös menetelés és a röpke 3 km hosszú 700 méteres emelkedő jelentéktelenné tette a nem együtt töltött éveket. Mindezek után másnap egy bagatell sétát tettünk a hegygerincen a menedékházig, ahol volt szerencsénk elkölteni egy csodás zöldséglevest, ami a konzerv reggelik és ebédek után mindannyiunkra igen komoly hatást gyakorolt. Eddigre már szakadtak a zsákok, rongyolódtak a cipők és a lábak, de természetesen egy komoly túrázó az effajta problémákkal nemigen törődik. Legfeljebb megpróbálja megvarrni a zsákot, feltéve, ha nem törik el a menedékház egyetlen tűje. Harmadik nap, mivel komoly anyagi károkat okoztunk a menedékház magyar tulajdonosának egy törött tű formájában, menekülőre fogtuk a dolgot. Magunkat is megleptük a teljesítményünkkel, gond nélkül értük el a Bukura tavat, ahol több napra tábort vertünk, a körtúrák kedvéért. A sátrakból nyíló kilátás mindenképpen megérte. Annak ellenére, hogy a hegység leghíresebb tavánál táboroztunk, ami egyfajta turistaközpont is, fürdésre nem volt lehetőség, mivel a tóban szigorúan védett halak tömege úszkált békésen, mi pedig nem kavarhattuk fel az állóvizet. Minderre zord hegyimentők vigyáztak éles szemmel és komoly angol tudással. A következő 2 napban körtúrákat tettünk, melyeknek többnyire futás lett a vége, menekültünk az esőfelhők elől. Ekkor hódítottuk meg a Peleágát a maga 2509 méterével, mely a legnagyobb hegyünk volt. Oxigénpalack kötelező. Végül fölverekedtük magunkat a Retyezátra, majd újabb 2 nap alatt kényelmesen leereszkedtünk a hegység lábához, ahol a korábban megismert szimpatikus taxis már várt ránk, és potom pár millió lejért cserébe visszarepített minket Dévára, ahol még volt szerencsénk megcsodálni a gondosan karbantartott várat…

A táj leírására kár szavakat fecsérelni, a honlapunkon megtekinthető képek sokkal beszédesebbek, mindenkinek ajánljuk. A csapatban a zoológustól kezdve az építőmérnökön keresztül a fényképészig igencsak sokféle ember megfordult, a névsort nem részletezném, újfent a honlapot ajánlanám.

A szálláshelyek csodálatosak voltak, mindenhol az otthonos meleg hálózsákok és sátrak vártak bennünket, ahol a fárasztó gyaloglások után kómában töltöttük az éjszakákat. Az esti étkezések meglepően jók voltak, nem számítottam rá, hogy konzervekből gázfőzővel és bográccsal ehető, sőt finom ételeket lehet készíteni. Bár az efféle testi örömöknek nincs túl nagy jelentősége, mivel az első szerény reggeli után közös megegyezéssel megállapodtunk, abban, hogy a sok étkezés csak frusztrálná az amúgy jó kedélyű társaságot, és különben is, magashegységekben kevésbé éhezik meg az ember. A miérteket talán ne firtassuk.

Végül megragadnám az alkalmat, hogy jópontokat szerezzek magamnak csoportvezetőnknél, Tamásnál, aki a túrát szervezte és lebonyolította igen magas színvonalon és biztos kézzel. Reméljük, remek szervezését jövőre is élvezhetjük és együtt ápolhatjuk fájó végtagjainkat az esti tábortűznél.
(Kiss Ádám)


Picture
0 Comments

A híres kacsavadászat

5/9/2015

0 Comments

 
2005-ben a Döglesztő gyalogtúra helyett vízitúra volt a Mosoni-Dunán, természetesen árral fölfelé evezve. Ennek legemlékezetesebb eseménye a kacsavadászat volt, ami aztán remek vacsora lehetőségét teremtette meg.

„Úgy tűnhet, hogy meguntuk a kutyagolást. Hogy valami egyszerűbb kihívás után néztünk. Egy folyó, ahol csak békésen üldögélni kell a csónakban, süttetni magunkat a napon, néha csapni egyet-egyet a lapáttal, hogy elkerüljük a belógó ágakat. Nos, nem így történt! Ha már folyót választunk, akkor abban is kihívást keresünk! A kihívás pedig adott: fölfelé! Indulás Győrből, hogy elérjünk Rajkáig. Szemben az árral! Kellően dicső cselekedet...”

„Felejthetetlen élmény volt az evezős döglesztő. Többször volt, hogy utunk során olyan helyeken eveztünk, ahol rengeteg kacsa volt. Nem is tudom, hogy honnan jött az ötlet, talán az elején csupán viccelődtünk, hogy fogjunk meg néhányat, hogy majd egy kacsapörköltet készítsünk este. Az a lényeg, hogy valóban rá is szántuk magunkat az akcióra, és (ha jól emlékszem 4 csónak volt) a kenukkal körbezártuk egy kisebb csapatot, majd a lapátokkal nekik estünk. Csapkodtunk ide-oda, ahol csak értük őket. Sikerült ilyen csatában 4 kacsát megfognunk, amiknek aztán baltával eltávolítottuk a fejüket... Este, hála Miki bá konyhatudásának, elkészült a kacsapörkölt, melyet a nap fáradalmaira, élményeire megkoronázásképp el is fogyasztottunk. :)
Amikor a mosonmagyaróvári gátnál jártunk, akkor a gátőr kertjében szálltunk meg, aki azt mondta, hogy mióta ott lakik, sose látott olyan őrülteket, mint mi, akik felfele eveznek... Kedvességének köszönhettük a finom amerikai kukoricákat is.” (Csabai Barnabás)

0 Comments

A tehetség korán megnyilvánul...

4/21/2015

0 Comments

 
A következő Krónika-részlet 2000-ből, Bakonynánáról. Ez az év volt az utolsó, hogy a Vadalmás-forrásnál táboroztunk, azóta nem volt tábor Bakonynánán.
Amint az alábbi beszámolóból kiderül, egyesek zenei tehetsége már elég korán megnyilvánult. Tizenpár évvel később a Jó (szuper, remek) a hangulat nálunk kezdetű nótában öltött testet, majd egy fél évvel ezelőtt a jelmondatos imánk megzenésítésében.
Mindenesetre az alább említett slágerekre mi is kíváncsiak lennénk!

A gyalogsági kisásó története:
Csapattársam, Zoltán Balázs rögtön a táborépítés napján elvesztette a gyalogsági kisásóját. Ezután minden este az esti imában - egyre reménytelenebbül - kérte a Szűzanyát, hogy legyen meg a kisásója. Imái a táborzárás napján meghallgatásra találtak, ugyanis sátorbontáskor kiderült, hogy első nap ráverte a sátrat az ásójára.
Akadályversenyen kaptunk egy olyan feladatot, hogy reklámot kell írni a Fiútáborokról. Csermák Péter csapatvezetőm remek muzikális érzékének és a csapat rejtett énekes tehetségeinek köszönhetően megszülettek a „Pucolj krumplit” és a „Fürödj a patakban” című örökzöld slágerek.
A nagykiránduláson a tési szélmalmok felé vettük az irányt. Nem emlékszem már, hogy eltévedtünk-e (szerintem egyébként igen), de nagyon hosszú volt a kirándulás. Irtó meleg is volt, meg fáradtak is voltunk, néhány korty napon felforrósodott víz már nagy kincsnek számított. Mikor beértünk (visszafelé) Tésre, nagy megkönnyebbülésünkre találtunk egy kék közkutat, ahol porzó torkunknak tehettünk egy kis jót. Ezután már egy fokkal vígabban meneteltünk hazafelé.
(Bartal Gergő)

Picture
[A kép a 2004-ben Farkasgyepűn, a 3-5-es korosztály (Csikók) táborzárásán készült.]
0 Comments

Egy találmány eredete...

4/2/2015

2 Comments

 
Következő részlet a Krónikából. 1993, Monostorapáti, Széles-forrás. Azért is nevezetes ez az év, mert ekkor volt először két turnusban a fiútábor.

Megszületett a „Santropézi”! Mint az összes nagy találmány, ez is egy véletlen szülöttje, mondhatni nem az lett belőle, aminek eredetileg indult. Ther András feltaláló egy elszenesedett liánnal kívánta papírra vetni gondolatait, és szorgalmasan szipákolta a lián másik végét, hogy pótolja az elkopott szénréteget a lián továbbégetésével. A lián keresztmetszetét vizsgálva, apró végigmenő csöveket fedezhetünk fel sűrűn egymás mellett, ez tette lehetővé az imént említett műveletet. Az idő múlásával az írás, mint funkció teljesen elcsökevényesedett, és csak az uras szipákolás maradt meg. Ezen felbuzdulva lassan az összes gyerek füstölgő liándarabkával, „Santropézi”-vel futkározott a szájában. A szigorú vezetés hamar illegálisnak minősítette a „Santropézi”-t. Persze ami tilos, az még inkább csábító, így titokban generációról generációra terjedhetett a „Santropézi”.


Itt ment végbe az első sikeres cserkészzászló-eltulajdonító akció. A célunk, mint mindig, az volt, hogy a két tábor között vívott sportverseny keretében visszaszolgáltassuk. Erre a felkérésre akkor se, és azóta se vállalkozott senki... (Ther Balázs) 
2 Comments

Az első fiútábor!

3/16/2015

2 Comments

 
Picture(A kép csak illusztráció)
Következzék egy újabb részlet a Krónikából. Ezúttal egészen a kezdetekről, a legelső fiútáborról.

Az első Fiútábor, az első métameccsek az első métaütővel, az első akadályverseny, ha jól emlékszem két állomással. Még óvodás voltam, és nagyon sötét volt az erdészházban éjszakánkét...

Életünkben először gyalogoltunk 30km-t, hogy fürödhessünk a balatongyöröki strandon. 20 Ft-tal ment a dodzsem, de volt, hogy ingyen is felülhettünk rá.
Miki bácsi látta, hogy a 30km-es távolságra csak egyszer vagyunk hitelesítve, így a következő alkalommal már Wartburggal tettük meg az utat. Mindannyian, egyszerre. Az idősebbek tudhatják, hogy a Wartburg nem egy utazási társaság és nem is egy kisbusz, hanem a német ipar egyik kiváló ötszemélyes autója. Annyira kiváló, hogy 1 felnőtt és 12 gyerek prímán elfér benne. Ezt kihasználva töltöttük meg az anyósülést, a hátsó ülést, sőt még a csomagtartót is, és ha jól emlékszem a Miki bácsi öléből valaki segített neki kormányozni. Hát így utazgattak akkoriban a táborozók.
Reggelire és vacsorára májas zsír volt kenyérrel. A zsír egy nagy bödönben volt elraktározva, valószínűleg nem túl védetten a rovarok elől, ugyanis egyik délután hazaérve és az erdészházba lépve éktelen bűz csapta meg az orrunkat. Kukacok költöztek a májas zsírba. Az a szag még ma is ott van az orromban.
Az ebédeket Alice néni hozta Kispolskival. Szegény általában defektet kapott, amikor jött, olyan is volt, hogy kettőt, így felnin kellett hazagurulnia.
A bográcsban főzött kajától és a sátorban alvástól eltekintve ugyanolyan volt, mint a későbbi táborok, hatalmas élmény, főleg egy óvodásnak... (Ther Balázs)


2 Comments

Fiúmozgalmi Krónika

3/2/2015

0 Comments

 
Picture
Ha már egyszer készül a Fiúmozgalom Krónikája az elmúlt 25 évünkről, akkor kedvcsinálónak néhány részletet közzéteszünk. Igyekszünk nagyjából hetente egy-egy élménybeszámolót kitenni ide a hajdani táborokról, fiúhétvégékről, a legjobb pillanatokról. Jó szórakozást hozzájuk!
Az első beszámoló hogy is szólhatna másról, mint a 2010-es Jubileumi Nagytáborról? Tehát következzék egy részlet egy nagytábori beszámolóból!

„Egy napsütéses nyári szombat délelőtt érkeztem meg a veszprémi vasútállomásra, ahol már sok ismerős arc várt rám. Gyerekekkel csordultig megtelt buszok vittek minket Bakonybélbe.
Az elméretezett csomaghalmazom súlya alatt görnyedezve, számomra több órásnak tűnő szenvedés után érkeztem a táborhelyünkre. A tábori ellátmány (5 kg) leadása után, mérgesen földhöz vágtam a feleslegesen elhozott 4 személyes sátramat (10 kg). A 35°C-ra kihelyezett sátor fém vázszerkezetének forrósága miatt, gyorsan kapkodtuk kezeinket, így hamarosan felállítottuk a 12 személyes, kissé megviselt, szellős sátrunkat. A British Buldog és a méta kemény küzdelmei után fáradtan estünk a hangyák által már elfoglalt polifoamra.
Másnap hajnalban a vuvuzela hangja ébresztett. Igazi tábori hangulatban ment a 130 gyerek együtt a szentmisére. A délutáni kikapcsolódásunk részeként esti túrára indultunk, a viharvert völgyön át. Az elhagyott szovjet bázison tekinthettük meg a VB döntőt. „Eszes emberek remek keze megteremtette, „ezer” gyermek epedve szerethette e meccset.”
Hétfőn traktorral vittek minket az oszlopdöntögető munkára. A nehéz kezdet után megtapasztalhattuk, hogy Ther Tamás diplomája nem csak elvben, hanem gyakorlatban is sokat ér! Ettől kezdve már lendületesebben folyt a munka.
A keddi nagytúra rögös útjai mély barázdákat szántottak a talpunkba. A túra során megtekinthettük a Bakony legmagasabb pontjáról, a Kőris-hegyről (709 m), a környező táj vadregényes erdeit. Visszafelé egy hídon való átkelés közben, Gio akrobata mutatványát is megcsodálhattuk.
A szerdai akadályversenyen a mi csapatunk szerepelt volna a legjobban, ha valaki értett volna a térképhez és az iránytűhöz. Így viszont még az alsósok is megelőztek minket. A túra során szerzett pontokból gazdálkodhattunk, az esti ételliciten.” (Paulovics Zoltán)


Picture
0 Comments

Ki mint vet, úgy arat

2/24/2015

3 Comments

 
Egy ideje azon gondolkodom, hogy kicsit egyoldalú a honlap, és mi lenne, ha hagynék mindenkit egy kicsit szabadon írogatni.
Hát íme. A blog felülete talán beröffenti az érdeklődést!
Ha jól sejtem ezt lentebb majd lehet kommentálni, így kíváncsi vagyok arra, hogy ki milyen programokat szeretne a táborban. A legjobbakat tán még bele is tudjuk illeszteni a szoros menetrendbe.

Pacskó
3 Comments

    Nagytábor

    2015-ben is lesz jubileumi nagytábor, mint közismert.
    A blog egy kicsit a ti előzetes részvételeteket szolgálja, hogy lássátok, és várjátok a tábort, még akkor is, ha nem vagytok fent facebookon.

    Archívum

    June 2015
    May 2015
    April 2015
    March 2015
    February 2015

    Kategóriák

    All

Powered by Create your own unique website with customizable templates.